Mind az akut mind a krónikus fájdalom, ha erős és nem sikerül csillapítani, teljesen eluralkodik az ember személyiségén, megbéníthatja szociális, hivatásbeli, családi és lelki fejlődését, maradandó életminőség romlást okoz.

A modern egészségüggyel szemben az emberek elvárásai - joggal - egyre magasabbak. Mindinkább elterjed az a felfogás, hogy a fájdalommal nem kell együtt élni, nem kell elkerülhetetlenül elviselni egész életen át, és ezt az egészségügyi ellátásnak is tükröznie kell. A fájdalommal foglalkozó orvostani ág, az egyik legújabb kezdeményezés ezen a téren, és abból az alapfeltevésből indul ki, hogy minden fájdalom csillapítható, vagy teljesen megszűntethető.

A fájdalomnak, bármi váltja ki, két fő formája van.
Az akut és a krónikus fájdalom. Akut fájdalomnak nevezzük a test valamely sérüléséhez, kórfolyamatához köthető jól leírható, adott testtájra korlátozódó, rövid ideje fennálló, rendszerint erős fájdalmat, melyet a test adott fajta fájdalom-vezető idegei közvetítenek, és rendszerint jól uralható teljesen meg is szűntethető. Ha sikerül gyorsan megszüntetni a kiváltó okot, maradandó idegi károsodást a szervezetben rendszerint nem okoz.

Krónikus fájdalomnak a több mint három hónapja fennálló fájdalmat nevezik, ez már maradandóan károsíthatja az idegpályákat, hangulatzavarokat, alvászavart, az életminőség jelentős romlását, depressziót, az egyén elszigetelődését, kimerülését okozhatja, ha nem sikerül kezelni. A krónikus fájdalom olyan fokú működészavart okoz a szervezetben, hogy fennállása esetén ma már önálló fájdalombetegségről beszélünk. A krónikus fájdalmat leggyakrabban csillapítani lehet, teljesen megszüntetni csak ritkán sikerül, ez annál inkább igaz minél később kezd bele a kezelésbe a fájdalomtól szenvedő beteg.