A népesség átlagéletkorának növekedésével egyre inkább előtérbe kerülő időskori betegségek számának emelkedésével együtt nő a mozgató szervrendszert érintő degeneratív elváltozások száma is. Az arthrosis, a porckopásból adódó betegség a leggyakoribb mozgásszervi problémát jelenti az 50 év feletti lakosság körében. A betegséget az ízületi porcszövet kiterjedt pusztulása jellemzi, melynek következményeként az ízületi funkció romlik és - a beteget legjobban zavaró - fájdalom is fellép.

A porcok kopása degeneratív ízületi megbetegedés, amely egyidős az emberiséggel. A betegség az életkor előrehaladtával párhuzamosan alakul ki, a korai elváltozások már a harmincas életévek végén is megjelennek, a folyamat azonban ekkor még tünetmentes. Rendkívül gyakori megbetegedés, mely gyakorlatilag mindenkit érint, aki elég hosszú ideig él - tulajdonképpen felfogható az ízület egyfajta fokozatos elhasználódásának is.

A legelső tünetek általában az úgynevezett teherviselő ízületekben, az alsó végtag nagy ízületeiben jelennek meg. A panaszok nagysága általában nem korrelál az elváltozás súlyosságával. Vezető tünete a fájdalom, mely általában nehezen lokalizálható, diffúz jellegű. A folyamat kezdetén jellemző az ízület reggeli merevsége, és az ún. indulási fájdalom, mely az ízület kezdeti mozgatásánál jelentkezik, majd mozgás közben intenzitása fokozatosan csökken. A későbbiekben a fájdalom már mozgás közben, terheléskor is jelentkezik, de pihenésre megszűnik. Súlyosabb esetekben a fájdalom állandósul, nyugalomban is jelentkezik, az izmoknak védekező tartása alakul ki. A folyamat előrehaladtával az ízületek nyomásérzékennyé válnak, súrlódás hallható, deformitások láthatók, és az ízületi mozgás is beszűkül.

Röntgenvizsgálattal a kezdeti szakaszban a betegségre jellemző jelek még nincsenek, de előrehaladott állapotban az ízületi rés beszűkülése, ízület közeli csontok fokozott meszesedése, degeneratív ciszták és újcsontképződés figyelhető meg. Súlyos porcpusztulás esetén ízületi tengelyeltérés, teljes ízületi instabilitás is előfordul.

Ha már kialakult a betegség, milyen lehetőségek vannak a kezelésére?
A kezelés elsődleges célja a betegek fájdalmának csökkentése, és ízületi mozgásainak javítása. Fontos a beteg felvilágosítása a betegség előrehaladó jellegéről, hogy vele szoros együttműködésben alakítsuk ki az alkalmazott terápiát. Elsődleges az ízületek védelme, ezért a túlterhelés csökkentése ajánlott. Elhízás fennállásakor a testsúly csökkentése, statikai rendellenességek jelenlétekor megelőző sebészeti beavatkozás válhat szükségessé, de ajánlható akár a foglalkozás megváltoztatása is. Az ízületi terhelés csökkentése mellett biztosítani kell az ízület terhelés nélküli mozgását, mert a porc táplálásában a mozgás alapvető tényező. Ez biztosítható úszással, kerékpározással, illetve rendszeres tornagyakorlatokkal is.

Konzervatív kezelés alatt olyan eljárásokat értünk, melynek célja a végtag nyugalomba helyezése, és a fájdalom csillapítása. A fizioterápiás eljárásoknak nagy jelentősége van a fájdalom és a merevség leküzdésében. Fenntartja és javítja az ízület mozgékonyságát, ugyanakkor erősíti az izomzatot. Gyógytornával a mozgás és az izomerő megőrzése érhető el.

Az arthrosissal járó fájdalom farmakológiai kezelésére sokféle gyógyszer áll rendelkezésre. A jelenlegi álláspont szerint a kezelés első választandó gyógyszereként egyszerű fájdalomcsillapító, pl. paracetamol ajánlott. Ha ezek nem csökkentik a fájdalmat, kis dózisban adott nem szteroid gyulladásgátló gyógyszerre lehet szükség (pl. diclofenac, ibuprofen).
Gyakran alkalmaznak ízületi szteroid injekciós kezelést, mely különösen jó hatású azokban az ízületekben, amelyek gyulladás jeleit mutatják. Az ismételt kezelések száma azonban korlátozott, mivel az ízületbe adott szteroid ronthatja a lokális porc-anyagcserét, és ezáltal inkább súlyosbítja az arthrosist. Az utóbbi időben elterjedtek az ízületi folyadékot pótló, ízületi surlódást mérséklő szerek ízületbe fecskendzésével járó beavatkozások, melyek igen kedvező és akár elhúzódó hatással bírnak.

Ha mindezen beavatkozások ellenére fennmarad a fájdalom és a mozgáskorlátozottság, mérlegelni kell a műtéti megoldás lehetőségét.
A műtéti kezelés célja a stabil, fájdalommentes mozgás biztosítása. A sebészeti megoldás akkor ajánlott, ha a betegség előrehaladott stádiumban van, melynél a fájdalom és a nagyfokú funkciókiesés gátolja a beteget mindennapi tevékenységeinek elvégzésében. A műtéteknek többféle csoportját végzik a betegség állapotától függően, az alábbiak szerint. Arthroscopia vagy térdtükrözés során a porcból származó törmelékek eltávolítása megállíthatja a porcfelszín további pusztulását, csökkentheti a fájdalmat és megszüntetheti az ízület elakadását. A műtét részét képezi még az ízületi hártya megnövekedett bolyhainak eltávolítása és a károsodott porcfelszín lesimítása.

Ha a funkcióromlás hátterében olyan elváltozás áll, amelyet konzervatív kezeléssel és más eljárással eredményesen befolyásolni már nem lehet, illetve további javulás már nem várható, akkor protézis beültetése a megfelelő megoldás. Csípőprotézis műtétek során megfelelő csontfelszín képzését követően a vápába műanyag, a combcsontba pedig fém anyagú protézis kerül beültetésre. Térdprotézisek esetén többféle műtéti megoldás létezik attól függően, hogy az ízület melyik része érintett. Ez jelentheti féloldali illetve teljes ízületi protézis beültetését is.

Dr. Horváth Szabolcs

Prevenció.lap.hu | Népi-gyógymód.lap.hu