Az érsebészeti rendelésünkön megjelent betegek többsége végtagfájdalmakról panaszkodik. Az érbetegek jellegzetes fájdalmairól az alábbiak mondhatók el.

Az erek csak akkor fájnak, ha helyi "érgyulladás" alakul ki.
Ez leggyakrabban a begyullat visszér, amikor piros, gyulladt bőr jelzi a megbetegedett érszakaszt. Ilyenkor általában felületes visszér-trombózis is kialakul, ami érzékeny érkötegként tapintható a lábszár, vagy comb területén.

Érszűkületes végtagfájdalmak.
Nem az ér fáj, hanem  az elégtelen vérellátás következtében érintett comb-, vagy lábszár-izomzat. Kezdetben csak gyalogláskor vannak fájdalmak, kellemetlen, először izomláz jellegű, később erős markoló, szorító, megállásra kényszerítő, a végstádiumban pedig állandósult, nyugalomban is, éjjel-nappal jelentkező. Nem lehet mással összetéveszteni, annyira jellegzetes a megjelenési formája. A beteg személyisége ezen panaszra görcsöl rá, élete megváltozik, érzi baj van.

Vénás eredetű végtagfájdalmak.
A vénás elfolyás akadályoztatva van, a vér pang a lábszár gyűjtőereiben, nem mint fentebb, a vérhiány, hanem a túl sok pangó vér okozza a panaszokat: főleg estére jelentkező nem túl erős, de allandó feszülő, nyomó fájdalom, lábszárduzzanattal, nehéz.-láb-érzés, úgy érzi a beteg, fel kell tennie a lábát, olyan nehéznek érzi. Éjjel, amikor fekvés hatására a lábduzzanat csökken - lábikragörcsök jellemzőek. Álló foglalkozásúaknál, túlsúlyosoknál gyakoribb.

A fájdalom szükséges rossz,
mely figyelmeztet a bajra. A kiváltó ok az érbetegségek nagy részében megszűntethető - így a fájdalom is magától szűnik. Ha nem érbetegség váltja ki, vagy a kiváltó ok nem gyógyítható, önálló szakma, a fájdalomterápia feladata a betegnek elfogadható fájdalommentességet és életminőséget biztosítani. Mindig figyeljünk oda fájdalmainkra, és ha rendszeresen jelentkezik, forduljunk hozzáértő szakemberhez.